Mikor egy új kultúra kerít minket hatalmába, óhatatlanul is új étkezési szokásokat ismerünk meg, melyek nem hagynak nyugodni, amíg ki nem próbáljuk az adott ország kedvelt, s híres ételeit. A koreai kultúrával sincs ez másképp, hiszen a kiépített, tudatos kulturális programjaik jelentős részét teszi a koreai gasztronómia. Viszont, azt fontos az elején leszögeznem, hogy az étkezési szokásokat sem érthetjük meg a társadalmi berendezkedés, s a hagyományaik ismeretei nélkül.

Kezdjük, rögtön az ízekkel!
Keleten a legfontosabb dolog, a lélek egészsége. Szemben a nyugati orvoslással, amely csupán tüneteket kezel, addig a keleti orvoslás, mindig a probléma gyökerét keresi meg. Hogy jön ide a gyógyítás? Nagyon egyszerű a válasz, tartja egy számunkra is ismert mondás:
„Az vagy, amit megeszel. „
Így az étkezések, s az ételek elkészítésére komoly hangsúlyt fektetnek keleten, nem csak Dél- Koreában. A koreai ételt leginkább ezzel a két szóval tudnám jellemezni: egyszerű és egészséges. Amitől pedig még elegáns is tud lenni, az a tálalás. De ezt később fejtem ki.
Fontos az ízek egyensúlya,   a "pentaton" ízek harmóniájával szokták jellemezni; az édes, a savanyú, a sós és a keserű mellé ötödiknek az erőset is külön íznek fogják fel és ezen öt íznek a harmóniájára törekedtek, akárcsak a mai belső-ázsiai népek.
A koreai ételek különlegessége a fűszerezésükben rejlik. Általában sokféle fűszert használnak, köztük szójaszószt, hagymát, fokhagymát, őrölt szezámmaggal kevert sót, szezámolajt, és őrölt borsot és paprikát.

Teljes cikkért kattints a Bővebbenre!

Mivel a Buddhizmus terjedt el Koreában is, ezért a vallási szokások nagyban befolyásolták a konyhát is, s elterjedt a buddhista templomok konyhaművészete is.
Másrészt, a királyi udvarok konyhája, nagyban kapcsolódott a buddhista templomok konyhájához, hiszen miután a királyi szolgálok megöregedtek, gyakran buddhista templomokba vonultak be szerzetesnek, így a királyi udvar ízei szintén beépültek a buddhista konyhaművészetbe.
 
A házasodási törvénynek köszönhetően – ami megtiltotta az azonos klánba tartozók közötti házasságot – a királyok a nemesség soraiból választottak feleséget, így átvéve ezeket a szokásokat, s fokozatosan továbbadva az információt az alacsonyabb osztályúaknak, így egyes ételek bekerültek az udvaron kívül élők étrendjébe is.

Mivel Kína s Japán között helyezkedik el a „félsziget ország”, így a konyhájára is jellemzőek a két ország étkezési szokásai.
Történelmük közös, bár egy önálló országról van szó, nagyon sok mindent köszönhetnek Kínának, a kultúra bölcsőjének. Ugyanúgy pálcikával esznek, viszont a  fémből készült, díszített változat terjedt el a félszigeten.  Az elsők voltak a fém evőeszközök használatában.
A minap a módomban állt megkóstolni a koreai tánctanáraim által készített tócsnit. Ugyanis ez náluk is megtalálható, de jóval kevesebb lisztből készítik el, mint mi itt nyugaton.
Kapott mindenki evőpálcikát is, bár be kell vallanom, nem sikerült hasznosítanom. Ekkor merült fel bennem a kérdés, vajon a gyerekek mikor tanulják meg használni ezt az egyszerű, de nagyszerű eszközt?
Kérdésemet azonnal fel is tettem, s mint kiderült az iskolába kerüléssel egy időben, tehát olyan 5 éves korban sajátítják el a használatát.
Az étkezés vége felé jut szerephez a hosszú, egyenes nyelű kanál is. A leves ugyanis ilyenkor jön. Míg minden más eddigi tálka tartalma közös préda, tehát bárki bármelyből vehet, addig a levesestál egyéni.
Fontos megemlítenem, amit magam is tapasztaltam, hogy „A vendég a király.”
Mivel egy viszonylag zárt társadalomról van szó, melynek berendezkedését a patriarchális társadalom adja, így a szokásokban, s hagyományokban is ennek a nyomait fedezhetjük fel.  
(A patriarchális társadalom valódi jelentése mindössze az apaság intézményének elismerése, esetenként kiegészülve azzal, hogy a vagyon apai ágon öröklődik.) Koreában mai napig, a mindennapok fontos részét képezi a család, melyet nem csak a szokásaikban örökítenek tovább, hanem a koreai nyelvben is, hiszen külön nyelvtani forma illeti meg az idősebb korosztályt, az ősöket. Az ételek fontos szerepet kapnak a hagyományos koreai családi szertartásoknál, melyek közül a négy legfontosabb, a nagykorúvá válás ünnepsége, esküvő, temetés, és ősi rítus, melyet az elhunyt halála napján tartanak. Egyfajta megemlékezés, melyet a protestáns hívőkön kívül a legtöbben ünnepelnek.
Fontos tudni, hogy csak miután a legidősebb családtag felemelte a kanalát, azután kezdhetnek hozzá a többiek az evéshez, és akkor is az idősebbek élveznek elsőbbséget. Az étkezést az idősebbek fejezik be – mikor ők elhagyják a helyüket, olyankor illik felállni.

Végezetül ejtenék néhány szót a tálalásról. Bár ennek is komoly szabályai vannak, ezt most csak nagyvonalakban említeném meg, ezzel a később még foglalkozunk, mikor az étkezési etikettet fogjuk bemutatni.
A látványt a hozzávalók különböző árnyalatai gazdagítják, rendszerint legalább öt szín megjelenik a tányéron, ezzel biztosítva, hogy minden meglegyen, amire csak az emberi szervezetnek szüksége lehet.

A rizs alapvető része az étkezéseknek, fém edényben lefedve előttünk, a bal oldalt helyezik el, míg a levest a jobb oldalt, mögötte a köretek sorakoznak, középen pedig a szója található. Jobb oldalra kerülnek még a forró és húsételek, bal oldalra pedig a hideg ételek és a zöldséges fogások. A kanál és az evőpálcika jobb kéznél található, úgy, hogy a kanál van baloldalt. Általános szabály, hogy az étkezéseknél kimchi, szója, vagy valamilyen sózott halféleség mindig kerül köretként az asztalra. A gyorsan készülő ételeket apró tálacskákban szolgálják fel.
A köretek száma pedig 3, 5, 7 és 9 között változik, de régebben a királyi udvarban 12 köretet is felszolgáltak. Több köret esetében sem szolgálják fel kétszer ugyanazt, – mind az alapanyagok, mind a receptek különbözőek.

Remélem, sikerült kedvet csinálni a további gasztronómia kalandozásokra, akár elméletben, akár fizikálisan is. A magam részéről, én roppant mód nyitott vagyok az új ételek megismerésére, s a koreai konyhának az eddig általam ismert apró szeglete teljesen elvarázsolt. Ha majd saját háztartást kell vezetnem, szeretnék hasonló szellemiségben főzni, s időt nem sajnálni az élvezetekre, s az egészségre, mert az utóbbi az, aminek a fontosságát elfelejtjük, s képesek vagyunk a pénz miatt megalkuvók lenni az egészség kárára.

Írta: Xirta

Források:
http://tvxq-4ever-and-ever.mindenkilapja.hu
http://ekkovek.qwqw.hu/?modul=oldal&tartalom=1160794
http://korea-love.ucoz.hu/index/hagyomanyos_etelek_etkezes/0-70
http://www.lunchbox.hu/a-koreai-etelekrol/
http://netpolgar.network.hu/blog/netpolgar_avagy_digitalis_irastudo_klub_hirei/oseink-konyhaja-a-pentaton-izek-harmoniajat-jelenti
http://koreaikultura.hu
http://en.wikipedia.org/wiki/Korean_cuisine
https://wiki.smu.edu.sg/1213T2is427g1/Korean_Eating_Habits